Gyermekeid nem a te gyermekeid.
Az önnönmagáért sóvárgó élet
fiai és lányai õk.
Általad, de nem belõled jönnek,
Veled vannak, de nem a tieid.
Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem,
Mert saját gondolataik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem,
Mert az a holnap házában lakik, hova
te még álmodban sem juthatsz el.
Formálhatod magad képükre,
de õket saját képedre formálni ne törekedjél.
Mert az élet nem halad hátrafelé s nem idõz a tegnappal.
Te vagy az íj, húrja pendül, s gyermekeid élõ
nyílként szállnak el.
S ki tartja az íjat, látja a célt a végtelen útján,
és erejét vonja a húr, hogy nyilai bizton, gyorsan
és messze szálljanak.
Örüljön az íj az íjász kezében,
Mert az íjász egyként szereti a repülõ nyilat
s az íjat, mely mozdulatlan áll.
Szeretettel: Gitta